Letöltés: https://music.apple.com/album/373938358
Stream: https://hungaroton.lnk.to/HOXEIuW9
Sorrend | Tracklist:
01 A Beglerbég Katonáinak Indulója Belgrád Ostromakor (1608)
02 Hüsrew Āšiqī: Ġazel-i Türki Wemağari – Kétnyelvű Vers (1588-89)
03 Három Török Tánc A Linus-féle Kéziratból (1729)
04 Dastgha-he Homayun – Klasszikus Perzsa Szantúr-Improvizáció
05 Giovanni Battista Donado: Két Török Virágének (1688)
06 Gian Battista Toderini: Concerto Turco Nominato „Izia Samaisi“ (1789)
07 Tuna Nehri – Oszmán Pasa Dicsérete, Vitézi Ének (XVIl. Század)
08 Māqām Bajāti – ʿūd-szóló, A Szultáni Udvar Arab Zenéjéből
09 Dimitrie Cantemir: Peşrev – Rast Modusban (1710-11)
10 Balassi Bálint: Kétnyelvű Vers – Ad Notam „Valahány Török Bejt“ (1588)
11 Dimitrie Cantemir: Peşrev – Māhūr Modusban (1710-11)
12 Dervis Himnusz – Töredék (1654)
13 Klasszikus Perzsa Tombak-Improvizáció
14 Estergon Kalesi – Esztergom Vára, Török Vitézi Ének (XVI-XVIl. Század)
Lemez címe: Régi török zene Európában (16-18. Század)
Előadó: Kecskés Együttes, Bakfark Bálint LantTrió, René Clemencic, Esmail Vasseghi
A Kecskés együttes tagjai zeneművészeti egyetemet végzett muzsikusok, akik történelmi hangszereket szólaltatnak meg 1977 óta.
Művészeti vezető: L. Kecskés András
A Kecskés Együttes 1982-ben:
Szabó István – zurna
Gáblik Zoltán – ének, ney, barokk furulya
Gryllus Dániel – ének, barokk furulya, dudasíp, pánsíp, görbekürt, ney
Kálmán Péter – ének, viola da gamba, def
L. Kecskés András – ének, úd, doromb, def, tanbur, csörgődöb, cintányér
Kertész István – rebek, kemance, barokk hegedű, rebab
Kobzos Kiss Tamás – ének, koboz, dombra, doromb, csörgődob, triangulum
Mártha Judit – ének, def, csörgődob,cintányér
Tóth István – ének, barokk furulya, zergekürt, ney
Közreműködtek:
Esmail Vasseghi – perzsa szantúr, def, tombak
René Clemencic – ney
Szabó András – versmondó
Róbert György – zurna
Simon Jenő – def
Szakálos László – csörgődob
Borítótervező: Varga Judit
A hangfelvétel 1982 májusában készült a szigetvári Nagy Szülejmán szultán dzsámijában.
Hangfelvétel: Simon Jenő és Malina János
Hangmérnök: Radányi Endre
℗ 1984 HUNGAROTON RECORDS LTD.
Minden jog fenntartva! All rights reserved!
Leírás:
A törökök közel másfél évszázadon át birtokolták Magyarország egyharmadát. Szomszédaink,
hódítóink, barátaink és ellenfeleink voltak egyszerre. A múlt rossz emlékeit, szenvedéseit a
krónikák őrzik, – ma már azt is szem előtt tartjuk, mivel gazdagodtunk általuk: nekik
köszönhetjük a fürdőkultúra korai elterjedését, a sok szép építészeti emléket, köztük a díszes
dzsámikat, karcsú minareteket. Engedték a vallások szabad gyakorlását, támogatták Rákóczi
szabadságharcát, befogadták a fejedelmet száműzetése idején csakúgy, mint később Kossuth
Lajost. Nyelvünk sok török jövevényszóval gyarapodott, beszédhangjaink közül a dzs-t tőlük
tanultuk. A magyar népet a törökök ma testvérként tisztelik. Ezen előzmények is indokolták,
hogy az Európában megtalálható régi török zenei forrásokat felkutassuk, egybegyűjtsük, s a
legszebb műveket közkinccsé tegyük.
A török klasszikus zene – csakúgy, mint az arab – a perzsa zenekultúra gyermeke. Mind a
„Fényes Portán”, mind a rangosabb török udvarházakban szívesen látott vendég volt a perzsa
költő és zenész. Mivel a „keleti humanizmus” közös nyelve a perzsa volt, maguk a törökök is
művelték; írtak és beszéltek e nyelven.
Fárábi (arabul: Al-Fãrãbî; 871.-950k.) is török szülők gyermekeként írta meg a „Nagy
értekezés a zenéről” (Kitabu l-muszigi al-kabir) című perzsa gyökerekből táplálkozó arab
zeneelméletét, melynek tételei – az elnevezések kisebb módosításával – mind a mai napig
alapjai a perzsa-arab-török zenének.
A keleti zenétől eltérő utakon haladó európai muzsika már a középkorban él az írásos
hangrögzítés lehetőségével; ez egyben útját is meghatározta. A perzsa-arab-török klasszikus
zenét nem írták le, csupán a hangsort, a módust (perzsául: dastgha, arabul: maqãm) jelölték
meg, s a formatradíciók, meg a rögtönzőkészség diktálta improvizációként született meg a mű
– megismételhetetlenül.
Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy a perzsa-arab-török zene szinte kivétel
nélkül először nyugat-európai nyomtatványokban látott napvilágot. Így maradt ránk a belgrádi
beglerbég katonáinak indulója 1608-ból egy nürnbergi kiadványba, egy Salomon Schweiger
nevű kereskedő útleírásának sorai között.
A XVII. és XVIII. század határán Dimitrie Cantemir humanista moldvai fejedelem
udvarában, – mint írja – egymás mellett élt a „keresztény és a török zene”. Ő maga
Konstantinápoly neveltjeként a török kultúrát is magába szívta. Később „bujdosó
fejedelemként” Oroszországba emigrált, s Szentpétervárott közel félszáz művet adott ki, egy
igen jelentős iszlám zeneelméleti összefoglalás kíséretében. Műveinek egyike-másika számos
nyugat-európai kiadványba is bekerült, de már európai hangjegyekkel.
A Velencei Köztársaságnak a törökkel folytatott élénk tengeri kereskedelme nagy lendületet
adott a kulturális kapcsolatoknak. Ennek hírmondója többek között Donado 1688-ban és
Toderini 1789-ben kiadott Török irodalom című összefoglaló irodalomtörténete. Mindkét mű
függeléke török nyelvű szerelmi dalokat, illetve zenekari művet őrzött meg számunkra. Az
utóbbihoz, az akkor már szokásos európai módon, tempó- és dinamikai jelzések is járultak.
Egy szerelmes énekre és egy (Oszmán pasáról szóló) vitézi katonadalra az esztergomi
Kálmánfi Béla hívta fel figyelmünket, mint ma is élő, Törökország-szerte ismert
hagyományokra. Ezek közül az Estergon kalesi kezdetű – magyarországi vonatkozása miatt
számunkra is igen becses zenei emlék a török hódoltság korából. Ez utóbbi keletkezését a
XVII. századra tehetjük.
A török-magyar kapcsolatok talán legértékesebb kincse az a két XVI. századi vers, mely már
évszázadokkal a Kemal Atatürk-i írásreform előtt latin betűkkel írott török szövegeket őrzött
meg. Az egyik egy kétnyelvű (magyar-török) virágének, egy magyarországi töröktől, Hüsrew
Ăšiqĩtől való, a másik Balassi Bálinté, kit ugyancsak török virágének ihletett szerelmes
versének írására.
A XVI-XVII. század magyar-török együttélése mind az irodalomban, mind a zenében
létrehozta a rokon vonásokat: hegedűt, lantot, kobozt, cimbalmot, töröksípot magyar vagy
török vígságtévő énekmondó egyaránt használt. A magyar főurak a török elleni harcokban
szerezték zenész foglyaikat. Szólt a magyar udvarokban a török muzsika, de a fordítottjára is
akadt példa bőven.
A zenei kapcsolatok a törökök kimenetele után sem szakadtak meg. Például 1714-ben Erős
Ágost szász választófejedelem és lengyel király udvarában török zenészek és táncosok
mulattattak. Az uralkodó egy ízben a dél-magyarországi pandúrfőnökkel, Trenkkel hozat
török táncosokat és komédiásokat Magyarországról, kiket – mint feljegyezték – egész
janicsárzenekar kísért. Az 1729-ből származtatott Linus-féle kézirat három olyan „Törökös”
című táncot tartalmaz, mely a közelmúltban még megtalálható volt népi lakodalmas
szokásdallamaink között.
A törökök hangszereiről
A katonazenekarok hangszerkészlete üstdobokból, kétfenekű dobokból, harsonákból,
töröksípokból és cintányérokból állt, de a XVII. századból tekerőlanton, dudán, különböző
formájú lantokon, sőt barokk hegedűn játszó törökökről is tudomásunk van.
A perzsa eredetű török klasszikus hangszerek, – melyeket a háremhölgyeken kívül virtuóz
művészek szólaltattak meg – az ũ(az európai lant őse), a santur (perzsa cimbalom) és a
klasszikus török tanbur (hosszúnyakú lantfajta). Az emelkedő sípsorú pánsíp, a kemânçe-nek
nevezett térdhegedű, a kishárfa és a különböző kézzel megszólaltatható dobfajták (tombak,
def) minden török udvari nagyzenekarban szerepeltek többnyire kettőzötten, a dobok, illetve
ütőhangszerek nagyobb számban is előfordultak.
A hangszerek eredete többnyire az évezredek homályába vész. A mai muszlim zenészek ég
mindig őrzik az apáról-fiúra örökített improvizáló előadópraxis fortélyait, s az évezredesnél is
korábbi hangszeres gyakorlat revelációit.
Köszönetünket fejezzük ki azoknak, akik e hanglemezünk anyagának összegyűjtésekor
segítségünkre volta: Igor Pomykalo (Zágráb); Andrew Schultze (USA); Molnár Imre, a
szigetvári Várbarátok Körének elnöke; László Ferenc (Kolozsvár). Cemil Öztürk bey
(Istambul), Mándoky Kongur István és Ágoston Gábor a budapesti Eötvös Loránd
Tudományegyetem Török Tanszékének tanárai, illetve hallgatója a török nyelvű
énekszövegek megfejtésében és kiejtésében nyújtottak segítséget.
A felvételek 1982. májusában készültek a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeumben levő, Nagy
Szulejmán szultánról elnevezett dzsámiban.
Munkánkat a Pilismaróton született Pastinszky János (1873-1945) török szakos nyelvész-tanár
emlékének ajánljuk, ki a magyar-török kulturális kapcsolatok kiépítésében nagy érdemeket
szerzett munkásságával, különösképpen a Pilismaróton saját költségen kinyomtatott
Gyakorlati Magyar-Török Szótárával (1922).
L. Kecskés András