» Letöltés | Download: https://bit.ly/2MsV7kN
» Stream: https://hungaroton.lnk.to/MHVl0CEe

Sorrend | Tracklist:

01  Petkó Zsigmond Éneke (1660 K.; Balassa-Kódex)
02  Ének Zrínyi Miklósról (M. Zimmermann Után, Augsburg, 1664)
03  Szegény Legény Éneke (Jánóczi András)
04  Szegény Legény Éneke (Alia, Vietorisz-kódex)
05  Buga Jakab Éneke (1688; Szentsei Daloskönyv)
06  Jenő Herceg Érkezése (Jacques de Saint Luc 1700 K.)
07  I. Lipót – Aranyélet (1683)
08  Thököly Haditanácsa (1681; Thököly-kódex)
09 Névnapi Köszöntő (A Rákóczi-Gyermekek Zrinyi Ilonához 1686-ban; Thököly-Kódex)
10  Thököly Imre Táncza Nótája (1689, Soproni Virginálkönyv)
11  Dimitrie Cantemir: Peşrev Büzürk Hangsorban (1700 K.)
12  Siralmas Volt Nékem (XVII. Század Második Fele, Szentsei Daloskönyv)
13  Thököly-Induló – Sr. Dezais (1712)
14  Mária Magyarok Anyja (1705-14; Szoszna Demeter Énekeskönyve)
15  Ének A Porcióról (1697; Thököly-Kódex)
16  Ének Lehmann Százados Haláláról (1703; Szentsei Daloskönyv)
17  II. Rákóczi Ferenc Kiáltványa (1703) / Magyarország, Erdély, Hallj Új Hírt
18  Török Bársony Süvegem (Erdélyi Néphagyomány)
19  Táncok A Kájoni-Kódexből (1634-71) / Erdélyi Hajdútánc (1705, Szentsei daloskönyv)
20  Magyar Menüett (1729; Linus-féle Kézirat)
21  Hajnal (1680 K.; Vietorisz-Kódex)
22  Muskétások Indulója (1630-tól; Katonahagyomány) / Rákóczi-Nóta
23  Csinom Palkó (XVII. Század Vége, Bocskor-Kódex)
24  Mikes Kelemen: Lakunk Partján A Tengernek / Táncok Az Apponyi-Kéziratból
25  Újvári Tamás: Ó, Mely Csudálatos (1705)
26  Epilógus (Az Isztambuli Szeráj Levéltárból) / Kaszás E Földön A Halál

Lemez címe: A kuruc kor zenéje 1664-1736
Előadó: Kecskés Együttes
A Kecskés együttes tagjai zeneművészeti egyetemet végzett muzsikusok,
akik történelmi hangszereket szólaltatnak meg 1977 óta. Művészeti vezető: L. Kecskés András

A Kecskés Együttes 1990-ben:
Herczeg László – ütőhangszerek, doromb, mandolin
L.Kecskés András – ének, lant, koboz, gadulka
Kisvarga József – ének, hegedű, lant, rebek, fidula
Nagyné Barha Anna – viola da gamba, apácahegedű, ének
Szabó István – theorba lant, töröksíp, koboz
Tóth István – ének, zergekürt, furulya, tábori síp

Közreműködők:

Mártha Judit – ének
Kuncz László – ének
Práczky István – alt
Gy. Szabó András – ének és próza
Kiss Tünde – hárfa
Fekete Anna – furulya
Boros Enikő – oboa
Lévai Péter – furulya, görbekürt, töröksíp
Kürthy Réka – hegedű
Nagy Balázs – ének, tekerőlant

Reneszánsz Harsona Együttes: Arató László, Gruber Tamás, Hidegkúti Zoltán, Vass Imre, Vágó József

Kamarakórus karigazgató vezetője: Szabó Gábor

Borítótervező: Práczky István
A hangfelvétel a szentendrei plébániatemplomban készült 1988 júniusában.
Hangfelvétel: Beck László
Hangmérnök: Radányi Endre

℗ 1990 HUNGAROTON RECORDS LTD.
Minden jog fenntartva! All rights reserved!

Leírás: 

A XVII. század közepe táján a török birodalom megrendült, s ez a magyarországi török
végeken is éreztette hatását. Elérkezettnek látszott az idő, hogy a keresztény seregek újra
megkíséreljék kiűzni az ország egyharmadát bitorló ottománokat. A nemzet sorsáért felelős
magyar főurak a felszabadító harcok során felismerték, hogy a magyarságra a török kiűzése
után az osztrák uralkodók által rákényszerített gyarmati függőség vár. E jövőt sejtők egy
csoportja ellenállást kísérelt meg. Az „összeesküvőket” jószágvesztéssel és száműzetéssel
sújtották vagy halállal büntették. Buda visszavétele (1686) után a végvárak vitézeit császári
zsoldosokkal váltották fel. Katonák tízezrei lettek nincstelen bujdosókká, útonállókká. A
Habsburg uralom oly mértékű adót rótt a nemességre és a köznépre, amelynek évenkénti terhe
jóval meghaladta a törökök félszázados harácsolásait. Az elnéptelenedett országrészbe ez idő
tájt érkező német és délszláv telepesek viszont több évtizedes adómentességet élveztek. A
méltánytalanságok fekélyeit, melyek a nemzet egészséges törzsét már létében fenyegették,
csak „karddal lehetett kivágni”. Thököly Imre állt a felkelés élére, forgandó hadiszerencsével.
Az ő nevével tört ki a kelet-magyarországi, hegyaljai lázadás is 1697-ben. Ugyanebből az
esztendőből kelteződik egy, a sok „porció” (adó) miatt kesergő énekünk. A XVIII. század
elején a hamu alatt izzó parázs ismét fellángolt. Az elégedetlenség a II. Rákóczi Ferenc
fejedelem vezette szabadságharcba torkollott (1703-11). A felkelők zászlain a Pro libertate (A
szabadságért) felirat díszelgett. Az „inter arma silent musae” (fegyverek közt hallgatnak a
múzsák) latin közmondás cáfolat e lemez. 1664 és 1736 között a kuruc küzdelmek idején, a
halál mindennapos közelségében dallamok csendültek föl udvarházakban, sokadalmakban,
lakodalomkor és a kurucok táboraiban. Verseket írtak, zengett a dal, ropták a táncot.
A kuruc kor függetlenségi harcainak emléke mind a mai napig él a magyar nép szívében. (A
„kuruc” elnevezés a magyar függetlenségért küzdőket illette, nemzetiségre való tekintet
nélkül.) Mozgósító ereje volt 1789-ben a francia forradalom és az 1849/49-es szabadságharc
idején. Mindennek ellenére, nem ismerünk egyetlen énekeskönyvet, zenei tanulmányt vagy
hangfelvételt, amely a hitelesség igényével közölte volna a kuruc kor eddig feltárt dalait és
táncait. Számos, országszerte kuruc nótának ismert mű nem a szóban forgó kor, hanem a kései
utódok úgynevezett „kuruc romantikájának” szülötte. E munkánkkal itt nem törekedhettünk
teljességre, csupán ízelítőt kínálunk a veretes anyagból. Reméljük, hogy a megszólaló
zeneművek ösztönzően hatnak a további kutatásokra, a magyar zenetörténet e nagy fehér
foltjának eltüntetésére. Nagy segítségünkre volt a MTA 1977-ben megjelentetett A kuruc kor
költészete című gyűjteményes kiadása, a szövegek zömét ebből válogattuk. A tudományos
igényű elméleti-zenei tárgyú kiadványok közül Haraszti Emil és Esze Tamás adatai
gazdagították ismereteinket. Több ének-és táncdallamot menekítettek meg XVII-XVIII.
századi tabulatúrás és kéziratos kottás könyveink: a Kájoni-kódex, a Vietorisz-kódex, a Linus-
féle kézirat, az Apponyi-kézirat stb. Ez utóbbiból ismerjük a kor legmarkánsabb, már

címükben is „kurucz” táncait. A tabulatúrás könyvekben csupán dallamvázakat s alattuk
egyszerű basszust találunk. A kéziratos kótáskönyvek zöméből a basszus szólam hiányzik. A
kor előadói gyakorlatát ismerve végezhettük el a rekonstrukciót. A modern „feldolgozásnak”-
meggyőződésünk – e zenei környezetben helye nincs! Számos vers dallamához nótajelzése
(ad notam) vezetett el, másokért a népzene világában kutattunk eredménnyel. Némelyik
darabot (Erdélyi hajdútánc, Csinom Palkó) a ma ismert formájában adjuk elő, bár
dallamcsíráik már a XVII-XVIII. században megvoltak. Ugyanez mondható el a híres – mára
már dallambokorrá nőtt – Rákóczi-nótáról is. A kuruc muzsika többségét a nép emlékezete
őrizte meg. A harcok leverése után született bújdosóénekeink a siralmasok legszebb
gyöngyszemei. Az utolsó kuruc megmozdulásként számontartott 1735-ös békési felkelés után
egy évvel íródott a Pálffy-daloskönyv. Egy bújdosóénekének egyik versszaka híven tükrözi a
magyar nép keserűségét:

Ó, szegény Erdély országa,
Idegen népnek zsákmánya,
Te vagy vendég fogadója,
Mindenkinek bő prédája.

A néphagyomány egyszerűsíthette, kikristályosíthatta, de variálhatta, gazdagíthatta is az
eredeti dallamot. Mindkettőre találhatunk példát. Egyes versekhez korabeli dallamokat
illesztettünk. Az adaptációra az akkor mindenki által ismert szokás jogosított fel. Példa erre
Petkó Zsigmond éneke, Thököly haditanácsa, Magyarország, Erdély, hallj új hírt, illetve az Ó,
mely csudálatos kezdetű énekek.
A protestáns mellett a katolikus hang is megszólalt, Máriához fohászkodva: „Ne feledkezzél
el szegény magyarokrul.” A Mária-kultusz első királyunktól, Szent Istvántól eredeztethető,
aki Máriának ajánlotta országát (Patrona Hungariae). A reménytelennek látszó történelmi
helyzetekben így imádkoztak hozzá: „fordíts el hazánkrúl ennyi sok ínséget.” (A szövegeket
többnyire korabeli olvasatuk és írásmódjuk szerint közöljük.)
A kuruc világban a zene szorosan kapcsolódott az élethez. A tábori hangszerek közül a dobot
említjük elsőnek, hiszen ennek dübörgésére és pergésére meneteltek, táncoltak, ennek
hangjára indultak rohamra vagy vonultak vissza. Vay László híres lovassági ezredeskapitány
még dobos-iskolát is szervezett. Két dobosának, Somlyay Györgynek és Dobos Andrásnak a
nevét az udvari számadáskönyvből ismerjük. Ugyancsak az ő ezredében szolgált egy
trombitás és két, névszerint is ismert tárogatósípos vagy más néven töröksípos. Ez utóbbi
hangszer neve forrt össze legjobban a kuruc küzdelmekkel. a róla szóló utolsó adat 1796-ból
ismert. Nagy kincs volt mind a fúvós, mind a dobos a kuruc ezredekben. Feljegyezték, hogy a
Rákóczi-mozgalomhoz pártolt németeknek „csak dobosai vannak”. Nem álltak jobban a többi
csapatok sem: a tizenöt ezredből csupán nyolcnak volt hadimuzsikása.
Külön fejezet illeti a kuruc főurak udvarának úgynevezett rezidenciális zenéjét. Rákóczi
udvarában 1706-ban két magyar sípos, öt német trombitás, egy furulyás és egy rézdobos volt.
Nagyobb események alkalmából a templomban orgonaszó mellett énekelték a Te Deumot, a
hálaadást. A ceremónia után fúvósok és dobosok sorfala között, harangzúgás közepette, nagy
pompával vonult ki a nobilitás. A fejedelmi udvar fényét emelendő a követek fogadásakor és
egyéb jeles napokon szinte kötelező volt a tánc. Maga a fejedelem sem vetette meg a
mértékletes mulatozást. A nemzetközi (francia, német stb.) táncmuzsika mellett tót, lengyel és

magyar táncokat is lejtettek. Thököly Imrének és magának II. Rákóczi Ferencnek is saját,
nevére szóló tánca volt. Dessais (Dezais) francia tánckönyvkiadó a XVII. és a XVIII. század
fordulóján több ízben kiadott Thököly-indulójához még a tánc vonulását is ábrázolta. Egy, a
párizsi Nemzeti Könyvtárban őrzött levélből tudjuk, hogy egy erdélyi tánc („menuet de
Transilvanie”) hasonlít a francia branle-hoz és a népies contredanse-hoz. Mindkét tánc páros
ütemű, a menüett hármasával ellentétben. Felcsendülő páros ütemű menüettünket a Linus-féle
kéziratból vettük.
Bercsényi zenekarát egy Cedron nevű karmester irányította, az írások külön udvari énekest
emlegetnek. Német oboásokat, lengyel hegedűsöket, cimbalmost sorol fel a számadáskönyv.
A katonazenészek közül felvillan Ottlik Sándor karabélyos tiszt alakja, ki lantos. Rákóczi
mellett is találunk egy lantost és egy diszkantistát, név szerint Lendvai Boldizsár énekest.
Ferenc-napkor a köszöntő kántálók a városi éjjeliőrök, az úgynevezett virrasztók hajnalt jelző
énekével kedveskedtek a fejedelemnek. Ezt mind profán, mind vallásos szöveggel, több
változatban őrzik XVIII. századi énekeskönyveink. Hangulati ellenpontként I. Lipót német-
római császár és magyar király áriája csendül fel az „aranyéletről” (Guldnes Leben). A mű
finom lelkiséget és örömet sugárzó zeneisége szöges ellentétben áll azzal, amit a császár
történelmi alakjáról tudunk. Jacques de Saint Luc-nek, Savoyai Jenő herceg „udvari
lantosának” a L’arrivée du Prince Eugène című szvitjéből is szerepel egy tétel. A herceg
nevéhez fűződik a török kiűzése országunkból.
A katonadaloknál és táncoknál a népzenei hangzást, az osztrák dragonyos-indulónál pedig
annak hangulatát kerestük.
Felvételünket koncertsorozat, TV- és rádióműsor előzte meg 1985-ban, II. Rákóczi Ferenc
halálának 250. évfordulóján. Munkánkat Thaly Kálmán, a kuruc kor lánglelkű kutatója
emlékének ajánljuk. Tudjuk, úttörői voltának buktatóit nem tudta elkerülni. Az egyes
szövegmegoldásait, kiegészítéseit bírálók hangja mind a mai napig hallatszik, befeketítve
nevét és életművét. Kevesen tudják azt, hogy oroszlánrésze volt Rákóczi és Thököly
törökországi hamvainak hazahozatalában (1906).
A felvétel a szentendrei plébániatemplomban készült 1988. júniusában a Központi Általános
Iskola segítségével.
Köszönöm Bánkúti Imre, Benda Kálmán, Nagy László és Köpeczi Béla történészek
segítségét. Írásaik jelen vannak e munkában. – L. Kecskés András