» Letöltés: https://apple.co/36saocV
» Stream: https://hungaroton.lnk.to/gZdJ9tEb

Sorrend | Tracklist:

01 Lepus intra sata quiescit – A nyúl éneke (Codex Kájoni, 1664)
02 Táncok az Apponyi – és a Linus-kéziratból (1730, 1786)
03 Virgo Formosa – Szépséges szűz (Diákdal a sárospataki Kulcsár melodiáriumból, 1770 k.)
04 Táncok Szirmayné Keczer Anna Gyűjteményéből (1730 k.)
05 Messias Iam Venit (Codex Kájoni, 1664)
06 Mi Palpita Il Cor – Kantáta (Georg Friedrich Handel)
07 Arie Für Laute – Ária lantra (I. József császár)
08 G-Moll Trio: Soave ma non adagio, Vivace, Largo, Allegro (Georg Philipp Telemann)

Lemez címe: Barokk zene korhű hangszereken
Előadó: Collegium Musicum, Budapest & Drew Minter
Művészeti vezető: L. Kecskés András & Stadler Vilmos

Kakuk Balázs – Viola da gamba, gordonka
L. Kecskés András – theorba és barokklant, koboz
Stadler Vilmos – furulyák, fuvola, zúgósíp
Szilvássy Gyöngyvér – csembaló, clavichord
Zempléni László – kézidob, csörgődob, timpani, triangulum, xylofon, csengettyűk

Közreműködik:

Drew Minter – kontratenor

Borítótervező: Nagy Péter
Hangfelvétel: Mátyás János
Hangmérnök: Lukács Judit

℗ 1982 HUNGAROTON RECORDS LTD.
Minden jog fenntartva! All rights reserved!

Leírás: 

A mohácsi csatavesztés (1526) után Magyarország három részre szakadt (a török hódoltság
alatti területekre, az erdélyi fejedelemségre és a királyi Magyarország területére). Korabeli

kultúrtörténet emlékeink, tehát kéziratos és nyomtatásban megjelent zeneműveink jelentős
hányada is az utóbbi két országrészben keletkezett.
Két zenemű a csíksomlyói ferencrendi szerzetes Kájoni János nevéhez fűződik, aki 1634 és
1671 között az egyházi művek mellett számos profán szövegű éneket és világi táncot mentett
meg az utókornak egy kódexbe jegyezve.
A Lepus intra sata quiescit kezdetű ének latin szövege (kis eltéréssel) megegyezik „A nyúl
éneke” című, országszerte közkedvelt, s még a XVIII. században is több kiadást megért
filozofikus tanmese jellegű költeménnyel. Az ének annyira ismert volt, hogy a korabeli
emberek a tájékozatlanság, a műveletlenség mértékét e közmondással fejezték ki: „Még a
nyúl históriáját sem tudja”. A Messias iam venit kezdetű ének (a kánai menyegző néven) a
Bibliából ismert történet paródiája, amelyben a szentek Jézussal és Máriával együtt mint hús-
vér, dévaj lakodalmasok vonulnak fel.
Az ének diákdal vagy barát-ének lehetett, amelynek sikamlós változatait Seprődi János
kolozsvári zenetudós századunk elején még magyar szöveggel hallotta az iskolák környékén.
A Virgo formosa kezdetű pajkos, és kissé pajzán diákdal a Kulcsár-melodiáriumból való,
amelynek kéziratos kottáját a sárospataki főiskola őrzi. Az ének a maga korában közkedvelt
lehetett, hiszen számos szövegváltozata ismert a XVIII. századból. A dallam idegen hatást
mutat, különösen a XVIII. századi francia „bergerette” (pásztor) dalokra emlékeztet. A
ritmusát sem találjuk meg a magyar népdalok világában („Nálunk az ötszótagos sorok
általában másképp ritmizálódnak” – írja Bartha Dénes). Valószínűleg idegen (cseh-morva)
eredetű XVIII. századbeli a ritmusképlete is.
A XVIII. századi magyar diákság latinul is beszélt egymás között a kollégiumokban. Számos
magyar éneknek – amelyeket az Alma Mater falain kívül énekeltek – a latin nyelvű változata
is ismert volt.
A Felvidék három legjelentősebb XVIII. századi táncgyűjteményéből való darabok mutatják,
hogy milyen muzsikára táncolt a főúri rezidenciák népe, s igazolják, hogy a közép-európai
(lengyel, szlovák, oláh, magyar, osztrák-német) dallamokon kívül nyugat-európai ( olasz,
spanyol, francia) táncok is divatosak voltak Magyarországon. – L. Kecskés András

Händel: Mi palpita il cor című antik tárgyú kamarakantátáját itáliai utazása (1707-1709) során
írta. A kantáta – amelynek kézirata a cambridgei Fitzwilliam könyvtárban található – a sűrű,
drámai recitativók és a dallamos áriák ellenére is a szerző ritkán hallható művei közé tartozik.
Ennek oka minden bizonnyal az énekszólamban keresendő, amely rendkívüli technikai és
intonációs felkészültséget, virtuozitást és biztos stílusismeretet követel meg az előadótól. A
csembaló-, lant- és cselló-continuóval kísért mű második és harmadik áriájában obligát
fuvola-szólam társul az énekhanghoz. Míg a Largo-ban a hangszer alkalmazkodik a dallam
melankolikus hangulatához, az utolsó ária az énekszólam diadalmas, hangszereket is
megszégyenítő versenyfutása a fuvolával. A kantátának léteik egy szoprán hangra és oboára
transzponált töredékváltozata is.

Történelmi és zenetörténeti érdekesség az Ária lantra című darab. I. József osztrák császár és
magyar király alkotása. 1701-ben írta, a kézirat ma a bécsi Albertina-könyvtár tulajdona. A
hagyományos da capo áriát a zeneszerző-császár barokk lantra írta.
Telemann g-moll triója különleges hangszerelésű. A darmstadti Hessische Landesbibliothek-
ben található eredeti kézirat címe: „Sonata à Flute à bec Dessus de Viole e Cembalo”. A
furulya az abban a korban használatos F-alt hangszer. A brácsáéhoz hasonló hangfekvésű
szoprán-gamba inkább a XVI-XVII. századi gamba-consortok felső szólamának a
megszólaltatójaként ismert, szólóhangszerként inkább a tenor-basszus gambát használták. A
g-moll trióban a szoprán-gamba egyenlő partnere az altfurulyának.
Az első tétel gambaszólóval kezdődik, a furulya tizenhatodos oktáv-szekvencia menettel
válaszol. A téma V. fokon való megszólaltatása már a furulyáé, míg a tétel végén békésen
megosztozik a két hangszer a kétütemes dallamon.
A második (Vivace) tételben egyenrangú a két szólóhangszer, de az azt követő Largo a viola
da gamba szólója. A szigorúan akkordfelbontásokat játszó furulya és az itt alkalmazott lant-
continuo felett megszólaló egyszerű dallam lehetővé teszi a játékos fantáziájának szabad
kibontakozását.
Éles ellentétként hangzik fel az utolsó Allegro többször visszatérő népies dallama a két
szólóhangszer unisono előadásában. A különböző karakterű közjátékok után újból megszólaló
téma nagyobb együttes hatását kelti, és az utolsó közjátékkal együtt igazi falusi lakodalmi
hangulatot ébreszt. – Stadler Vilmos

A budapesti Collegium Musicum együttes tagjai, a bécsi Zeneakadémia furulya-, lant-,
csembaló-, gordonka és viola da gamba-tanszakán szereztek diplomát. Tanulmányaikat a régi
zene legkiválóbb szakembereinek mesterkurzusain folytatták. Repertoárjuk szerves része a
régi magyar zene a XV. –től a XIX. századig. Vendégszerepléseik során Ausztriában,
Belgiumban, Csehszlovákiában, az NSZK-ban, Franciaországban, Hollandiában,
Olaszországban, a Szovjetúnióban és Lengyelországban léptek fel. 1978-ban a bruggei
nemzetközi zenei versenyen (Drew Minterrel együtt) győztek a régi zenei együttesek
kategóriájában. Az együttes tagjai gyakran szerepelnek szólistaként is.
Drew Minterrel, a kiváló amerikai kontratenor énekessel bécsi tanulmányaik során
találkoztak. Minter bloomingtoni énektanulmányai után (tanára Elizabeth Mannion volt)
Fulbright-ösztöndíjjal került a bécsi Zeneakadémiára Erik Werba professzor dal és oratórium
osztályába.
Neves régihangszeres együtteseknél működött (Capella Academica /Wien/, Clemencic
Consort, Waerley Conaort, New York Renaissance Band). Az 1976-os hertogenboschi
énekversenyen második díjat nyert, Európa számos országában fellépett (Ausztria, Belgium,
Németország, Lengyelország, Magyarország), a Collegium Musicum együttes tagjaként és
önállóan.